Szorongásos zavarok, stresszkezelés

A szorongás jellemzője a feszültség félelemszerű, kellemetlen érzete, mely különböző formákban, eltérő intenzitással jelentkezhet.

Megjelenése a nyugtalanságtól a rettegéssel járó súlyos pánikrohamig terjedhet. Kóros, ha ok nélkül, valós fenyegetést nem jelentő események hatására jelentkezik, ha állandósul, ha rontja a teljesítményt, ha korlátoz, beszűkít, vagy ha a mindennapi működést megzavarja. Eleinte még nem betegség, de idővel az lehet belőle.

A szorongás ritkábban külső veszélyből, gyakrabban belső lelki folyamatokból, tudattalan konfliktusokból származik. Mivel ezek a folyamatok sokszor tudattalanok, sokszor nehéz is a valódi kiváltó okot megtalálni. A szorongás gyakran nem köthető semmihez, „tárgytalan”, a létrejötte ismeretlen, leginkább kontrollálatlanul jelentkezik, és nem ritkán a legnagyobb jóllét közepette bukkan fel. Éppen ezért tud ennyire ijesztő, félelmetes lenni.

A kóros szorongás változatos tüneteket mutat.

A testi tünetek közül gyakori a szájszárazság, kézremegés, zsibbadás, arcpír, nyirkos tenyér, verítékezés, halk beszéd, kiszáradt száj. Az elszoruló toroknál, gombócérzetnél, vagy a garat szárazságánál a hang rekedtessé válhat. Jellemző lehet a szédülés, a mellkasi nyomás, a szapora szívverés, a gyengeségérzet, a fulladásérzés, a légszomj, a kapkodó levegővétel, a sóhajtozás, és az álmosság nélküli ásítozás is. Összeszorulhat a gyomor, evési, nyelési nehézségek jelentkezhetnek panaszként. Az anyagcsere és az alvás minősége, mennyisége is megváltozhat, de a hőhullámok vagy hidegérzet is gyakori. Elalvási, átalvási nehézségek léphetnek fel, olykor rémálmokkal kísérve. A krónikus szorongás a vázizomzatot is érintheti, a nyakizmok állandósult megfeszülése fejfájást, nyaki vagy háti panaszokat okozhat.

A szorongó ember viselkedése gátolt, visszafogott, mozgása ügyetlenebb. Mimikája rigid, tekintete aggodalmaskodó, keveset mosolyog, nyugtalan, fellépése bizonytalan, kerüli a társas helyzeteket.

A szorongás befolyásolja az önbecsülést, és az énképet. A szorongó személy a csökkent önbizalma miatt kevésbé áll ki önmagáért, vagy önmaga érdekeiért, nem tartja fontosnak önmagát. Érzékeny, szenzitív, könnyen megsértődik, ami miatt időnként védekezik, magyarázkodik, míg máskor akár arrogánssá válhat. A szorongás indulati zavart is generálhat, mely rombolhatja a társas kapcsolódásokat, és fordulhat a szorongó személy ellen is. Teljesítményhelyzetben a szorongó ember önmagához képest alacsonyabban teljesít, a döntéshozatalban bizonytalan, kerüli a problémás helyzeteket. A teljesítményromlás a negatív énképet fokozza, mely ördögi körré alakulhat.

Összefoglalva a krónikus szorongás számos módon, változatos tünetekkel szétzilálhatja a személyiséget és a lelki összetevőket. 

Az olyan szorongást, amely konkrét dologhoz nem köthető, szabadon lebegő szorongásnak nevezzük.

Mikor a szorongás egyre fokozódik, majd általánossá válik, generalizált szorongássá alakul. Ha a szorongás egy meghatározott helyzetre, dologra adott válaszként jelentkezik, fóbiás szorongásnak nevezzük. Mely attól különbözik a hétköznapi félelemtől, hogy irracionális, szélsőséges és akár enyhe vagy semleges ingerek is túlzott aktivációt, szorongást váltanak ki.

Szorongást egy előrevetített, félelmetesnek ítélt helyzetre való gondolat is kiválthat, ilyenkor előrevetített, vagy anticipátoros szorongásról beszélünk.  Enyhébb formája aggódásként él a köztudatban, súlyosabb esetben anticipátoros pánikkal van dolgunk, mely esetben fokozatos erősödés figyelhető meg.

Pánikzavar esetén hirtelen megjelenő, ok nélküli, intenzív félelem csap le a személyre, melyet kétségbeesett biztonságra törekvés kísér.

A pánik szó az erdők és a pásztorok Pán görög istenének a nevéből ered. Az ő iszonyatos hangja vált ki páni félelmet, majd menekülést. Pánikroham során hirtelen megjelenően, néhány perc alatt, minimum négy tünet kialakulása detektálható: palpitáció, remegés, izzadás, fulladásérzés, mellkasi fájdalom, légszomj, fuldoklás, szédülés, bizonytalanságérzés, ájulásérzés, zsibbadás, hányinger, hasi panaszok, hidegrázás/kipirulás, deperszonalizáció, félelem a megőrüléstől, önkontrollvesztéstől, halálfélelem.

Az ismétlődő pánikrohamok váratlanul, bármilyen helyzetben jelentkezhetnek, a rohamokat gyakran tartós szorongás követi, mely megnyilvánulhat az ismétlődő rohamoktól való rettegésben, vagy a roham vélt következményeitől való félelemben (szívroham, megőrülés…).

Az agorafóbia, félelem minden olyan nyílt helytől vagy helyzettől, ahol pánikszerű tünetek esetén nehéz az elmenekülés.

Az agorafóbiával küzdő személy fél elmenni otthonról, fél tömegben várakozni, tömegközlekedéssel utazni, kerüli a szűk, zárt helyeket, vagy zsúfolt közterületeket. Az ilyen helyzetek ellen elkerüléssel védekezik, vagy mobilizációjához társat keres segítségül.

A szociális fóbia az egyik leggyakoribb szorongásos zavar.

Fő tünete a nyilvános helyzetektől vagy cselekvéstől való ismétlődő félelem, ahol a személy mások figyelmének, vagy megítélésének lehet kitéve. Ilyenkor a fóbiával küzdő személy attól fél, hogy kínos, megalázó helyzetbe kerülhet. A társas helyzetek ezért fokozott szorongással bírnak számára. A félelem minden esetben elkerülő magatartással társul. Szociális fóbiánál gyakori az iskolából való kimaradás, a csökkent munkahelyi produktivitás, vagy rosszabb életminőség. A mások előtti szereplést kísérheti lámpaláz egészséges esetben is, de szociális fóbiáról akkor beszélünk, ha a félelem a mindennapi tevékenységet, munkát, társas életet, kapcsolatokat komolyan akadályozza, vagy jelentős szenvedést okoz.

Specifikus fóbiák közé sorolható minden olyan túlzott, irracionális félelem, mely konkrét tárgytól vagy helyzetektől támad.

Számtalan formája ismert, vannak állatokkal (pók, kígyó), természettel (víz, magasság), vérrel, injekcióval, orvosi beavatkozással, illetve egyes szituációkkal (híd, lift, repülés) kapcsolatosak, de egészen érdekesekre is ráakadhatunk (nap, tánc, mennydörgés, házasság…)

A generalizált szorongásos zavar fő jellemzője a krónikus szorongás, aggódás legalább 6 hónapon keresztül többnyire állandóan, az élet több területére kiterjedően.

A tünetek közül leggyakrabban a feszültség, fáradékonyság, koncentrációs nehézség, ingerlékenység, izomfeszültség és az alvási problémák jelennek meg. A generalizált szorongással küzdő személy gyakran fél a kudarctól, az elutasítástól, az elhagyatottságtól, a betegségektől, és az irányítás elvesztésétől. A zavart bármilyen stresszes helyzet fokozhatja (megnövekedett követelmények, krízisek, házassági konfliktusok, betegségek).

A kényszerbetegségek (OCD), a pszichés rendellenességek DSM-5 kiadványában, az egyéb szorongásos zavaroktól elkülönítve találhatóak meg.

Kényszerbetegség alatt kényszergondolatokból, vagy kényszercselekedetekből álló tünetcsoportot értünk, mely minimum két hétig fennáll, és a kényszeres tünetek naponta legalább egy órát lefoglalnak. A kényszergondolatok visszatérő, kellemetlen késztetések, képzetek, melyek jelentős szenvedést okoznak, értelmetlenségük ellenére mégis folyamatosan beférkőznek a tudatba. A kényszercselekedetek olyan viselkedésminták, vagy rituálék, melyek túlzott mértékével a személy tisztában van, és a kényszergondolatok által okozott szorongás enyhítésére végez el. Például irreálisan sokszor mos kezet, hogy eloszlassa a fertőzésektől való félelmét.